Gyulafehérvár és környéke, Erdély Hegyalja

Erdély és Partium együttes területének szinte mértani középpontjában, Erdély szívében fekszik Hegyalja, a jelenlegi Fehér megye nyugati részében, nem messze Gyulafehérvártól. Az egykori Erdélyi Középhegység Érchegység nevű része zárja Északon a régiót. A Marosra és az Ompolyra hajló dombhátain korábban a rómaiak, szlávok, majd magyarok, románok és németek leltek szálláshelyre. Hegyalja változatos, dimbes-dombos, legelőkkel és szőlőkkel tarkított földjeivel évszázadok óta otthona a szőlőművelésnek. Sűrű dombok, tágas legelők, nagy erdők, szőlőlugasok, völgyek és hegyipatakok szolgálnak előtérül a festőien szép Érchegység vonulatainak, hogy aztán az Igen pataka, befutva az Ompolyba, keskeny völgyeknek adjon helyet. Hegyalja a maga nagyobb vagy kisebb településeivel, Nagyenyed után, mintegy félgyűrűként veszi körbe a Nyugati-Kárpátok vonulatait. Az alacsonyabb környezetbő1 kiemelkedő kellemes dombjai, eléggé meleg éghajlata alkalmassá teszik a szőlőművelésre, vagy akár a kifizetődő mezőgazdaságra. Előtte a Maros völgye zárja a maga nagyobb városaival Hegyalját, mögötte az Érchegység szökken hirtelen magasba, számos, mélyen a hegybe nyúló völgynek, szurdoknak (Remetei sziklaszoros, Ompolyicai szoros, Gáldi-völgy) adva helyet. A Hegyalja fölött uralkodik a Kecskekő nevű hegy, a maga, – cukorsüveghez hasonló – alakjával, innen eredeztetik Tündérszép Ilona mondáját is. A települések sűrű egymásutánban használták ki a mezőgazdaságra alkalmas helyeket, így ma is a kora középkori települések neveit viselik: Tövis, Borosbenedek, AIsógáld, Diód, Boroskrakkó, Borosbocsárd, Vajasd, Magyarigen, Igenpataka, Celna es Sárd alkotják Hegyalja legfontosabb településeit. Erről a régióról Balogh József egykori magyarigeni lakos így emlékezett: „Csodálatos a fekvése. Északra néző lejtője Sárd községre támaszkodik, olyan, mint egy gigantikus színpad. Nyugatra az erdélyi érchegység vulkanikus hegyei zárják le a tért, amely felett középen a Kecskekő 1100 m-re vékony kúpszerűen kiemelkedő meredek sziklacsúcsa őrködik. Északra Alsógáld hosszan elnyúló dombján a Kemények ősi várkastélya áll. Észak keletre és keletre a Maros völgye az égaljáig húzódik, és barátságosan és szelíden oldja fel a nyugati oldal merész csúcsai és erdős meredek hegyei által határolt távlatot. Itt fekszik a bilaki rét, ilyenkor kaszálás előtt, a virágok kelnek versenyre és merész színeikkel és bódító illatukkal csábítják, hívják a lepkéket, méheket és darazsakat, hogy porzóik nászát termékennyé tegyék.”